Azt, hogy valódi lekvár azért emeltem ki a címben is, mert ez esetben a paradicsomot gyümölcspótlóként, egy fantasztikusan finom lekvárnak készítettem el.
Az ötlet valahogy úgy pattant ki a fejemből, hogy múlt héten hatalmas, érett paradicsomot vásároltam, haraptam mint az almát. S utána bevillant a húgom barátnőjének, Hajninak az apukája, akinek a paradicsomos sütijére ország-világ a csodájára járt.
Tehát, ezeken felbúzdulva vásároltam 1,5 kg érett paradicsomot s szaladtam haza a zsákmánnyal. Otthon megmostam őket és kereszt alakban éles késsel bevágtam az aljukat. Hármassával lobogó vízbe dobáltam a piros gömböcskéimet, majd 1 perc elteltével jéghideg vízbe szedtem őket. A bőrük úgy jött le, mint a kesztyű.
Kettészeltem, a csumájukat kivágtam, a magjaikat kikapartam és apró kockákra vágtam egyenként a paradicsomokat. Kevés vizet aláöntve párolni kezdtem. Legalább 1 órát főztem (magam sem értem, miért volt olyan kemény) s időnként pótoltam az elpárolgott vizet. Közben beledobtam egy kettéhasított vaníliarudat, 10-12 levél apróra vágott bazsalikomot és egy pici, magjaitól megszabadított és felaprózott csípőspaprikát s közben gyakran kevergettem. Végezetül úgy döntöttem, hogy leturmixolom.
Hozzáadtam egy zacskó 3:1-ben zselésítőt, újból felforraltam, majd ráöntöttem 30 dkg cukrot és tovább főztem még 5 percet.
Üvegbe töltöttem és szárazdunsztba dugtam másnapig. Ami kevés meg nem fért az üvegbe, azt elnyalogattam nagy kedvteléssel azon helyben, még melegen.
Nagyon ízlett, meg fogom ismételni, ősszel, amikor zamatosabb, finomabb paradicsomot találok a piacon.
Feleim, vegyetek és egyetek!