TÖLTÖTT HAGYMA

Már a tavasz lihegését érzem a tarkómon, lassan elfogynak a télire tárolt zöldségek, gyümölcsök, hamarosan megjelennek a  frissek, a harsogóan zöldek, zsengén roppanósak.
A töltött hagyma mindig ott lapult a gondolataim között, de csak szerényen, ahogy egy nem túl igényes zöldséghez illik. Szépen, türelmesen kivárta a sorát, ő nem olyan harsány, mint tavaszi rokona, a csinosan karcsú, tavaszszínű húgocskája, a zöldhagyma.

Hat kemény, nagyjából egyforma méretű  vöröshagymát megszabadítottam a száraz héjától, a "bajuszos" felénél levágtam egy centinyi karikát, majd lobogó, sós vízbe dobtam őket. Pár perc forralás után leszűrtem és kihűtöttem őket, majd egy karalábévájó segítségével kivájtam a belsejüket. Ugráltak, csúszkáltak a hagymák a tenyeremben, de én szorítottam kegyetlenül őket.
Elkészítettem a tölteléket: 40 dkg darált disznóhúst összekevertem 3 szelet beáztatott, kicsavart vekniszelettel, marék apróra vágott zöldpetrezselyemmel, egy tojással, a kivájt és aprózott hagymával, sóval, borssal. Alaposan összedolgoztam a tölteléket, megtömtem a hagymákat vele, tűzálló tálba tettem, ráöntöttem egy pohár főzőlevet, 2 dl paradicsomlevet, 2 babérlevelet és fólia alatt 30 percet pároltam. Behabartam egy kiskanál liszttel, még 10 percet forraltam a sütőben, majd krumplipürével tálaltam.
Hadd legyen még itt Ingeborg barátnőm egyedülálló, fenomenális esete: világutazásai alkalmával, valamelyik arab ország ötcsillagos szállodájának az ebédlőjében vacsora utáni játékok, versenyek folytak. Azt a versenyt, hogy kinek van  a retiküljében a legmeghökkentőbb, nem nyaraláshoz való tárgy , nos azt ő nyerte. Szemrebbenés nélkül elővtett a táskájából egy KARALÁBÉVÁJÓT!

Feleim, vegyetek és egyetek!