Mivel negyed részben székely vér csordogál az ereimben, mindig büszke voltam arra, hogy íme egy étel, ami HOZZÁM IS kötődik. Anyai nagyanyám valahol Székelyföldön látta meg a napvilágot és ott találkozott zsenge kamaszlány korában nagyapámmal, akit a munkája sodort arra. Gondolom szerelem volt első látásra, vagy legalább is masodikra, mert ebből a találkozásból megszületett édesanyám. A baj a csélcsap nagyapámmal csak annyi volt, hogy itthon Kolozsváron szerető feleség várta haza, aki mit sem sejtett erről a bűnös szerelmi viszonyról. Rendes asszony volt amúgy, mert amikor édesanyámat a szülőanyja eldobta magától, akkor úgy döntött, hogy felneveli ő az árvát.
Ha már nem ismertem meg a székely rokonaimat, hát úgy éreztem, legalább a székely káposzta legyen az enyém, a miénk.
Nagy volt a csalódás, amikor megtudtam, hogy e mennyei ételnek semmi köze a székely néphez, és hogy egy Székely nevű úr evett eloszőr ilyent egy vendéglőben. Az ő nyomában keresztelte el Petőfi Sándor "székely káposztának" a maradék pörköltből és párolt savanyúkáposztából összehevenyészett ételt.
Hát, ha Petőfi, akkor szinte megbocsátok a névbitorlásért!
Először feltettem párolodni kevés vízben fél kiló apróra gyalult savanyú káposztát, babérlevelet, kevés csombort szórtam bele és puhára főztem.
Amíg a kaposzta párolódott, addig pár kanál olajon megdinszteltem-pirítottam két nagy fej hagymát, rádobtam egy kiló kicsontozott, felkockázott lapockát, sóztam, borsoztam, megszórtam egy kanál pirospaprikával és pici vízzel locsolgatva fedő alatt puhára pároltam.
Amikor majdnem megvolt, bele-
tettem egy jó nagy kanál paradicsomsűrítményt és készre főztem.
Akkor összekevertem a megpuhult, leszűrt káposztával és még pár percig rotyogtattam őket, hadd szokják egymást, érjenek jól össze.
Tejföllel, csípőspaprikával egyétek ezt a fennséges ételt és utána kortyoljatok el egy jó pohár bort.
Feleim, vegyetek és egyetek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése