2011. december 13., kedd

HALÁSZLÉ EGYSZERŰEN

Mindig a hideg veríték ütött ki rajtam, amikor arra gondoltam, hogy halászlevet kéne főznöm. A hal megtakarítása és a leves megfőzése után kezdődött mindig a tortúra: a passzírozás! A tenyeremen mindig vízhólyag maradt a több mint egy óra, szűrőben való főtthal nyomorgatás után. DE!!! Amióta a konyhai felszerelések beköltöztek az én konyhámba is és amióta megvásároltam egy banális botmixert, azóta ezen étel elkészítése gyerekjáték és valódi élvezet lett számomra.
Nem készítem ki tudja hány féle halból, nem csinálok belőle fesztivált, hanem finom, egyszerű, hétköznapi ételt.  Lehet a levesemben van valami ami nem kéne benne legyen és az is lehet, hogy valami hiányzik  belőle az "eredeti" receptekhez képest. Kit érdekel? Így is finom!


Szóval, a múlt héten halaszlére vágytam, vásároltam tehát két halgerincet, farkostól és két szelet pontyfilét. 
Összeaprítottam 4 fej hagymát, egy sárgarépát és feltettem főni 3 liter vízben a két halgerinccel együtt. Ha lett volna kedvem, vehettem volna bele egy halfejet is, az külön jót tett volna az ízének. 
ztam, borsoztam, tettem bele egy jó nagy kanál pirospaprikát, szórtam bele egy fél marék szárított leveszöldséget, 2 kis aprózott paradicsomot, egy kanál sűrített paprikapasztát és addig hagytam rotyogni, amíg a gerincről könnyedén levállott a halhús. 
Akkor kiszedtem a forró levesből a gerincet és csak a róla leválasztott húst dobtam vissza a fazékba, majd előkaptam a botmixert és pillanatok alatt megdaráltam. Ezek után szűrőben csak picit kellett passzírozni, szinte magától átfolyt az ízletes nedű az apró lyukacskákon. 
Visszatettem a tűzre, csípőspaprikával ízesítettem, a szín miatt még tettem bele pirospaprikát és belefőztem a darabolt, előre besózott halfilét is. Nos, ezután már csak 5 percet hagytam forrdogálni, ennyi bőven elég volt a halnak.



Tűzforrón, pici chilipaprikával az igazi.

Feleim, vegyetek és egyetek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése