2011. november 27., vasárnap

KOCSONYA

A kocsonyának egy titka van, nagyon-nagyon lassan kell főzni, elronthatatlan, könnyen elkeszíthető, finom étel. 
Vettem egy negyed disznófejet, a füles részét, aminek a pofija is ott volt, egy csülökdarabot, szép húsosat és egy háromba vágott disznólábat. Nagyobb  adag készítésénél lehet még mellé tenni disznóbőrt, hogy biztosan megkössön a zselatin, egy darab füstölthúst, hogy aromásabb legyen, vagy egy marhanyelvet, hogy több legyen benne a hús. 
De most elég volt amit vásároltam, így is négy nagyobb tányér lett belőle.



A disznófejet és a többi hús bőrős részét a tűzhely lángjánál megperzseltem, késsel levakargattam és alaposan megmostam. Betettem őket egy nagy fazékba és annyi hideg vízzel öntöttem fel, hogy egy ujjnyira ellepje a húst. Tettem a fazékba egy egész fej hagymát, négy cikk fokhagymát, egy kiskanál szemes borsot, egy kanál sót, 3-4 babérlevelet. 
Feltettem főni, lefedtem, amiután felforrt annyira levettem a lángot, hogy a leves csak annyit csinált : plutty....plutty...
5, igen 5 óra után a kicsontozott húsokat tányérokba tettem, egy szűrőbe zúzott fokhagymát szórtam és azon keresztül a húsokra szűrtem a levet. 



Az elmúlt hetekben ahányszor tojást törtem, mindig vigyáztam, hogy a tojáshéj nagyobbik része egészben maradjon. Alaposan megmostam kívül-belül és eltettem  a kamrába, várva az alkalmat...
Most elővettem, párolt kukoricát, répát, főtt húsdarabkát tettem bele és felöntöttem a kocsonyalével.
A kocsonyánál finomabb téli étel kevés van, ecetes hagymával mennyei étek.


Feleim, vegyetek és egyetek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése