Hecsempeccs

Nagyon jó tudni, hogy ez a bejegyzés és a végtermék biza nem csak az én munkám gyümölcse!
Jolika az aki beszerezte az alapanyagot, T. Emőke szállította haza,  Nagyildit meg azzal szekíroztam, hogy kerítsen nekem egy hecserlibokor képet, biztos akad a több tízezer fotója közt. Végül, úgy véletlenszerűen, az elmúlt hétvégén talált hecserlibokrot, így meglett a várva vért fotó s habár nem én fényképeztem, mégis alaírtam azt. Ugye, gyönyörű?

  A hecserlipasztát nem én készítettem, nagyon macerás munka, a hecserlibogyókat egyenként meg kell tisztítani, főzni,  paszírozni kell, szitán átnyomni, áááááá nem nekem való munka. Inkább évek óta falusi nénikére bízom ezt a feladatot. Bőven elég nekem a többi munka, az sem semmi amíg lekvár lesz a pasztából. 
Két liter hecserlipasztát feltettem főni lassú tűzre, folyamatosan kevergettem, majd amikor szemmel láthatóan besűrűsődött, akkor hozzáöntöttem egy fél kiló cukrot. Tovább folytattam a puffogó hecsempeccs főzését, majd száraz, tiszta üvegekbe töltöttem, szorosan rácsavartam a kupakokat és paplan alatt hűtöttem ki, jó egész napon keresztül.

Nincs is finomabb töltelék panancsintába, mint a hecserlilekvár, ugye Gy. Emőke és Réka?

Feleim, vegyetek és egyetek!